A legtöbb színdarab, amit eddig láttam legfeljebb három felvonásos volt. Talán, ha egy volt, ami négy, de emlékeim szerint az is olyan bűn rossz volt, hogy a második végére üres volt a színház. De nincs az a komédia, ami négy felvonásnál hosszabb ideig élvezhető lenne; illetőleg azt sorozatnak hívják, színház helyett TV-ben nézzük, pattogatott kukoricával és sörrel.
A saját, külön bejáratú tragikomédiánk a mai napon érkezett el a negyedik felvonáshoz; de még nincs vége:(((
A választási eredményekre való várakozással eltöltött éjszaka után kicsit nehezen (ez most erős eufemizmus volt:))) indult a reggel...De siessünk, siessünk, bármikor jöhetnek alkotni. (A parkettázásból a minimálverziót választottuk végül.) Fél kilenckor kitettem Zuramat az ajtón, ismételten elraktam mindent, ami érzékeny a porra; és vártam.
Persze, tulajdonképpen a hiba az én készülékemben van, javíthatatlan optimista vagyok. Fél tizenegykor csöng a telefon, D-le Duta a vonalban. Délután négyre (!!!!!!!) jönnek parkettázni. Mondom magamban, hát ez van, mit tehetek. És mi lesz a festéssel? Hát eljön, megnézi, hogy száraz-e a pénteken lekezelt felület. Kérdem én, de akkor mikor fejezzük be? Mire DD lelkesen közli, "finish yesterday" (=befejezzük tegnap)...Részemről OK:)))
Némileg előrelátó háziasszony akartam lenni és előre megcsinálni a vacsorát, hogy csak melegíteni kelljen, ki tudja, meddig alkotnak a mesterek. 15.30-kor, amikor a borsóleves 89%-os készültségben rotyogott (én pedig éppen rákészültem, hogy tartok egy kis előkóstolót, ha megfőtt a galuska) és éppen ledaráltam a diót az Ízbolygótól kölcsönzött (csak némileg átalakított, pl. tejszín helyett joghurttal készült, viszont oregánó nélküli) brokkolis tésztához, megérkezett DD és a mesterek. Ha nem erkölcsös keresztyén lány lennék, biztos kicsúszott volna egy-két dolog a számon, de így csak magamban füstölögtem a románok és az óra viszonyáról. Lekapcsoltam és biztonságba helyeztem a kajákat, azután bevonultam a hálószobába, hogy ne kelljen beszívnom a parkettacsere porát..
Persze a vacsorakészítés tekintetében is naiv voltam - hogy hat óra után még dolgozni fognak?? Hol is élek én? (Bukarestben, tudom, csak költői kérdés volt:))) Szerencsére a parkettát addigra kicserélték, sőt egy szavam sincs, mert egészen szépen fel is takarítottak maguk után. A tálalószekrényt (miután kimenekítettük belőle a porcelánokat és a kristály-, pezsgős- és koktélos poharakat, ami kisebb csodálkozást váltott ki a mesterekből) néhány régi parkettalécre állítva szintén visszatették a helyére, az most úgy is marad a festés végéig - amire ma természetesen (????) nem került sor. Hanem majd szerdán, délután. És bár alapvetően türelmes vagyok (na jó, ez így nem teljesen igaz:)))), de már nagyon fogytán a türelmem...
A saját, külön bejáratú tragikomédiánk a mai napon érkezett el a negyedik felvonáshoz; de még nincs vége:(((
A választási eredményekre való várakozással eltöltött éjszaka után kicsit nehezen (ez most erős eufemizmus volt:))) indult a reggel...De siessünk, siessünk, bármikor jöhetnek alkotni. (A parkettázásból a minimálverziót választottuk végül.) Fél kilenckor kitettem Zuramat az ajtón, ismételten elraktam mindent, ami érzékeny a porra; és vártam.
Persze, tulajdonképpen a hiba az én készülékemben van, javíthatatlan optimista vagyok. Fél tizenegykor csöng a telefon, D-le Duta a vonalban. Délután négyre (!!!!!!!) jönnek parkettázni. Mondom magamban, hát ez van, mit tehetek. És mi lesz a festéssel? Hát eljön, megnézi, hogy száraz-e a pénteken lekezelt felület. Kérdem én, de akkor mikor fejezzük be? Mire DD lelkesen közli, "finish yesterday" (=befejezzük tegnap)...Részemről OK:)))
Némileg előrelátó háziasszony akartam lenni és előre megcsinálni a vacsorát, hogy csak melegíteni kelljen, ki tudja, meddig alkotnak a mesterek. 15.30-kor, amikor a borsóleves 89%-os készültségben rotyogott (én pedig éppen rákészültem, hogy tartok egy kis előkóstolót, ha megfőtt a galuska) és éppen ledaráltam a diót az Ízbolygótól kölcsönzött (csak némileg átalakított, pl. tejszín helyett joghurttal készült, viszont oregánó nélküli) brokkolis tésztához, megérkezett DD és a mesterek. Ha nem erkölcsös keresztyén lány lennék, biztos kicsúszott volna egy-két dolog a számon, de így csak magamban füstölögtem a románok és az óra viszonyáról. Lekapcsoltam és biztonságba helyeztem a kajákat, azután bevonultam a hálószobába, hogy ne kelljen beszívnom a parkettacsere porát..
Persze a vacsorakészítés tekintetében is naiv voltam - hogy hat óra után még dolgozni fognak?? Hol is élek én? (Bukarestben, tudom, csak költői kérdés volt:))) Szerencsére a parkettát addigra kicserélték, sőt egy szavam sincs, mert egészen szépen fel is takarítottak maguk után. A tálalószekrényt (miután kimenekítettük belőle a porcelánokat és a kristály-, pezsgős- és koktélos poharakat, ami kisebb csodálkozást váltott ki a mesterekből) néhány régi parkettalécre állítva szintén visszatették a helyére, az most úgy is marad a festés végéig - amire ma természetesen (????) nem került sor. Hanem majd szerdán, délután. És bár alapvetően türelmes vagyok (na jó, ez így nem teljesen igaz:)))), de már nagyon fogytán a türelmem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése