amely fejezetben Micimackó már nagyon unja az egészet, de hál'Istennek elérkezett a végjáték.
Hétfő délután ugyebár úgy búcsúzott el D-le Duta, hogy akkor szerdán 15.00-ra jönnek festeni. Mivel eddig ált. percre pontosan (vagy előbb) érkeztek, 14.30-kor otthagytam a csajokat (tavaszköszöntő csajbuli volt a "feleségeknek":))) a korábban már párszor emlegetett Caru cu Bere-ben csülköstül-csokitortástul (na jó, ez így nem igaz, a csokitortámat az utolsó morzsáig eltüntettem:))), a részemet is csak úgy odaadtam Zsuzsinak, "remélem jól számoltam" alapon és hazaszáguldottam.
15.00 semmi, 15.20 semmi - szépen el is szunyókáltam a nagy várakozásban (hiába no, egy jó kis cipóban tálalt bableves, "A" csülök és a csokitorta teljes figyelmet követelt:)))), úgyhogy amikor 15.50-kor megszólalt a csengő, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok...Félálomban kinyitom az ajtót, DD sehol, helyette a fiatalember jön, aki sűrű elnézéseket kér a késésért. Nem baj fiam, csak csináld már a dolgodat...
Mivel még csiszolgatott itt-ott a falon festés előtt, ismét bevonultam a hálószobába és ennek egyenes következményeként 5 percen belül már félálomban hallgattam, ahogy többet telefonál, mint dolgozik. Többek között hosszasan értekezett DD-vel arról, hogy sikerült két árnyalattal világosabb festéket hozni, mint a falunk. Amikor ezt meghallottam, úgy döntöttem, inkább véletlenül sem jövök ki addig, amíg nem végez teljesen, nem akarom tudni, hogy néz ki.
De becsületére legyen mondva, kreatívan megoldotta - sehol nem látszik az eltérés, mert "elnyújtotta" a függönyig, akár egész falszakaszokat (na nem mintha olyan sok falfelület lenne nálunk:))) is átfestett, hogy egységes legyen a szín. Ráadásul a padlót sem festékezte össze, szóval egy szavam sincs.
De mire nyolc körül bejelentette, hogy "am terminat", azaz végeztem, már csak annyi erőm volt, hogy vacsorát főzzek - a takarítás tegnap délelőttre maradt. Kétszeri porszívózás után is éjfekete volt a felmosó- (helyesbítek, feltörlő - mivel a parkettát csak alig nedves ronggyal töröltem át) víz, szóval azt is duplán kellett csinálni. Mivel a porban/koszban nem akartam mosni, azzal is vannak némi lemaradásaim, hogy a tanulmányokról ne is beszéljünk; szóval nagyon-nagyon örülök, hogy végeztünk:)))
Hétfő délután ugyebár úgy búcsúzott el D-le Duta, hogy akkor szerdán 15.00-ra jönnek festeni. Mivel eddig ált. percre pontosan (vagy előbb) érkeztek, 14.30-kor otthagytam a csajokat (tavaszköszöntő csajbuli volt a "feleségeknek":))) a korábban már párszor emlegetett Caru cu Bere-ben csülköstül-csokitortástul (na jó, ez így nem igaz, a csokitortámat az utolsó morzsáig eltüntettem:))), a részemet is csak úgy odaadtam Zsuzsinak, "remélem jól számoltam" alapon és hazaszáguldottam.
15.00 semmi, 15.20 semmi - szépen el is szunyókáltam a nagy várakozásban (hiába no, egy jó kis cipóban tálalt bableves, "A" csülök és a csokitorta teljes figyelmet követelt:)))), úgyhogy amikor 15.50-kor megszólalt a csengő, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok...Félálomban kinyitom az ajtót, DD sehol, helyette a fiatalember jön, aki sűrű elnézéseket kér a késésért. Nem baj fiam, csak csináld már a dolgodat...
Mivel még csiszolgatott itt-ott a falon festés előtt, ismét bevonultam a hálószobába és ennek egyenes következményeként 5 percen belül már félálomban hallgattam, ahogy többet telefonál, mint dolgozik. Többek között hosszasan értekezett DD-vel arról, hogy sikerült két árnyalattal világosabb festéket hozni, mint a falunk. Amikor ezt meghallottam, úgy döntöttem, inkább véletlenül sem jövök ki addig, amíg nem végez teljesen, nem akarom tudni, hogy néz ki.
De becsületére legyen mondva, kreatívan megoldotta - sehol nem látszik az eltérés, mert "elnyújtotta" a függönyig, akár egész falszakaszokat (na nem mintha olyan sok falfelület lenne nálunk:))) is átfestett, hogy egységes legyen a szín. Ráadásul a padlót sem festékezte össze, szóval egy szavam sincs.
De mire nyolc körül bejelentette, hogy "am terminat", azaz végeztem, már csak annyi erőm volt, hogy vacsorát főzzek - a takarítás tegnap délelőttre maradt. Kétszeri porszívózás után is éjfekete volt a felmosó- (helyesbítek, feltörlő - mivel a parkettát csak alig nedves ronggyal töröltem át) víz, szóval azt is duplán kellett csinálni. Mivel a porban/koszban nem akartam mosni, azzal is vannak némi lemaradásaim, hogy a tanulmányokról ne is beszéljünk; szóval nagyon-nagyon örülök, hogy végeztünk:)))
A befejezés örömére elmentünk bevásárolni ÉÉÉÉÉS találtunk (pontosítanék, Ádám talált:))) sütni való kolbászt (ld. húsvéti bejegyzést). Pedig Anyuék ötlete nyomán már éppen kigyűjtöttem néhány házi kolbász receptet, hogy csinálunk otthon:))) De nem ám akármilyet: tartósítószer, színezék, állagjavító és szójaszármazék nélkülit, csak husi, só és fűszerek vannak benne, utóbbiak is csak nagyon finoman. Ráadásul birkából van az a finomság, szóval duplán jó nekünk. Igaz, hogy halal (azaz az iszlám előírásai szerint levágott, minősített tenyésztőtől és hentestől származó állatból, muszlimoknak) kaja, annak megfelelő árszinttel (egyébként nem is volt sokkal drágább, mint azok a bizonytalan eredetű, állagú és kinézetű izék, amit kolbászként árulnak máshol), de ilyen apróságokon nem akadunk fenn, amikor elemi ösztöneink kielégítéséről van szó - sőt, mi több, a szigorú vallási előírások miatt reménykedünk benne, hogy legalább a fele igaz a címkének és a birka sem antibiotikumon nőtt fel:))) Tegnap este már sütöttünk is belőle egy kicsit, állítólag kisimult az arcom és jóllakott óvodásként terpeszkedtem el a kanapén:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése