Tegnap valahol ott hagytam abba a harctéri helyzetjelentést, hogy felmentek szigetelni a teraszt a 4. emeletre. Nos, bő két óra múlva sikerült visszatalálniuk, akkor folytatták a falkaparászást meg a lelkes szilikon-nyomkodást; 4-5 flakon biztosan elfogyott:))) Azután elkezdték valami gipsz-gitt-szerű izével lekenni a falat a lekapart helyeken; valami opálos folyadékot is kevertek bele, úgy gondolom/sejtem/remélem, hogy az a penészölő. (Az most szárad 24 órát - ennek örömére ma nem is történik semmi, majd holnap reggel 10-re jönnek festeni.)
Ezt követően megérkezett a parkettás; ami némi megkönnyebbülést okozott, ugyanis az már tényleg világszám lett volna, ha még parkettát is home-made módon cserélnek (nagyon szép, igazi tölgyfa parketta van, sajnáltam volna, ha kárt tesz benne néhány szakbarbár....). Aki közölte a tulajdonossal, hogy az nem úgy megy, hogy kicseréli azt a kis darabot (kb. két méterszer fél méteres szakasz), ahol felpúposodott - fel is kell csiszolni, újra kell lakkozni, hogy egyszínű legyen. És mivel a nappali és az étkező egy légtér és egy folyamatosan lerakott parketta, az egészet... Azt pedig csak halkan teszem hozzá, hogy a mester megkérdezte D-t, hogy a teraszt (most nem a 4. emeletit, hanem az étkezőből nyíló kis kilépőnket, ahova majd egyszer a fűszernövényeimet fogom kiültetni:))) leszigetelték-e már, D-le közölte, hogy persze, nyomtak oda szilikont, mire a mester felhorkant és gúnyosan elmosolyodott. Gondolom elkönyvelte magában, hogy jövőre jöhet megint:)))
Még nem egészen tudjuk, hogy fogják megoldani, meg hova teszik a bútorokat, stb., stb.; de a legvalószínűbb verzió, hogy néhány napra vissza kell költöznünk a július eleji bejegyzésekben már bemutatott vendégszobába. És ugyan a saját korlátozott nyelvi lehetőségeinkkel ezt már tegnap este elkezdtük firtatni D-le Dutánál, hogy mégis hogyan képzelik a dolog kivitelezését (a porról és vegyszerszagról nem is beszélve, meg arról, hogy a lakknak száradnia kell, stb. stb.), nekik csak éjszaka esett le. Úgyhogy reggel feleségestül meglátogatott (nem mintha D-né jobban beszélne angolul, leginkább csak más szavakkal, de románul ismétli Zura mondatait), hogy mit szólnánk hozzá, ha (szigorúan a mi kényelmünk érdekében, mert csak a konyhában, meg a folyosón tudnák tárolni a bútorokat, azaz nem tudnánk mozogni a lakásban - és persze nem azért, mert így olcsóbb:))) csak kicserélnék azt a szakaszt és más lenne a színe....Hát, komoly dilemma: négy nap igen komoly macera és szép padló (aminek a nagy része úgy sem látszik - mivel a tálalószekrény alatt van, ill. a masszív étkezőasztal mögött, takarásban) vagy péntek este túlesni az egész bulin, viszont egy kicsit "különleges" padlószerkezet...
Ezt követően megérkezett a parkettás; ami némi megkönnyebbülést okozott, ugyanis az már tényleg világszám lett volna, ha még parkettát is home-made módon cserélnek (nagyon szép, igazi tölgyfa parketta van, sajnáltam volna, ha kárt tesz benne néhány szakbarbár....). Aki közölte a tulajdonossal, hogy az nem úgy megy, hogy kicseréli azt a kis darabot (kb. két méterszer fél méteres szakasz), ahol felpúposodott - fel is kell csiszolni, újra kell lakkozni, hogy egyszínű legyen. És mivel a nappali és az étkező egy légtér és egy folyamatosan lerakott parketta, az egészet... Azt pedig csak halkan teszem hozzá, hogy a mester megkérdezte D-t, hogy a teraszt (most nem a 4. emeletit, hanem az étkezőből nyíló kis kilépőnket, ahova majd egyszer a fűszernövényeimet fogom kiültetni:))) leszigetelték-e már, D-le közölte, hogy persze, nyomtak oda szilikont, mire a mester felhorkant és gúnyosan elmosolyodott. Gondolom elkönyvelte magában, hogy jövőre jöhet megint:)))
Még nem egészen tudjuk, hogy fogják megoldani, meg hova teszik a bútorokat, stb., stb.; de a legvalószínűbb verzió, hogy néhány napra vissza kell költöznünk a július eleji bejegyzésekben már bemutatott vendégszobába. És ugyan a saját korlátozott nyelvi lehetőségeinkkel ezt már tegnap este elkezdtük firtatni D-le Dutánál, hogy mégis hogyan képzelik a dolog kivitelezését (a porról és vegyszerszagról nem is beszélve, meg arról, hogy a lakknak száradnia kell, stb. stb.), nekik csak éjszaka esett le. Úgyhogy reggel feleségestül meglátogatott (nem mintha D-né jobban beszélne angolul, leginkább csak más szavakkal, de románul ismétli Zura mondatait), hogy mit szólnánk hozzá, ha (szigorúan a mi kényelmünk érdekében, mert csak a konyhában, meg a folyosón tudnák tárolni a bútorokat, azaz nem tudnánk mozogni a lakásban - és persze nem azért, mert így olcsóbb:))) csak kicserélnék azt a szakaszt és más lenne a színe....Hát, komoly dilemma: négy nap igen komoly macera és szép padló (aminek a nagy része úgy sem látszik - mivel a tálalószekrény alatt van, ill. a masszív étkezőasztal mögött, takarásban) vagy péntek este túlesni az egész bulin, viszont egy kicsit "különleges" padlószerkezet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése