és benne az egyháztörténeti, ill. a falusi életmód kiállítást. Utóbbin tanultam egy pólyázási technikát (bár kétlem, hogy valaha ennyi szőnyegbe tekerném szegény Botondot:)) - ugyan magamtól is észrevettem, a lelkes teremőr-néni külön fel is hívta rá a figyelmemet, nem tudom, miért érezte szükségét:))Még egy kis séta (és némi vásárlás a helyi piacon, sajt, gyümölcs és viccesen olcsó - 5 RON, azaz kb. 350 Ft/kg árú - rókagomba témakörökben) után irány Csíksomlyó (ami valójában teljesen összenőtt már Csíkszeredával). Bár az időközben eleredő eső miatt végül magát a pünkösdi búcsú helyszínét csak a kocsi ablakából néztük meg (vicces, hogy a TV-közvetítések alapján az ember azt hinné, hogy valahol a puszta közepén van, pedig a falu szélén, 5 perc sétára a templomtól:)), a kegytemplomba azért bementünk...és nagyon szép!:)
Vissza Csíkszeredára, ebéd (és az Erdélyben kihagyhatatlan áfonyás palacsinta:))) után irány a Gyimesek, és az ezeréves határ, valamint a Rákóczi-erőd maradványai. Igaz, hogy az egyik nem ezeréves és a másiknak jó eséllyel semmi-de-semmi köze nincs Rákóczihoz, de ez semmit nem von le a hegyek és erdők hihetetlen látványából és a Gyimesek sajátos hangulatából. (Legfeljebb az úthálózat fejlesztésére lehetne még egy kicsit odafigyelni Neamt megyében...)
Innen már csak hazafelé vettük az irányt, főleg, mivel az égiek sem voltak kifejezetten kegyesek hozzánk.
Csütörtököt lazulós napnak szántuk - max. egy kis strandolással/horgászással a zetelaki-víztározónál. Mivel azonban a víztározó vízszintje két-három méterrel magasabb volt a szokásosnál, az összes úgymond strandolásra alkalmas hely másfél méteres víz alatt állt. Pech.
Visszamentünk a kulcsosházikónkba és ott lazsáltunk egészen du. háromig, amikor hihetetlen vihar kerekedett:)) Ez pár fokkal lehűtötte a levegőt, így nagyon kellemes estének néztünk elébe, amit még külön élvezetessé tett a kulcsosházak által közösen szervezett kürtőskalács-sütés (aaaah, frissen sült kürtőskalács korlátlan mennyiségben - el tudjátok képzelni?:)))), áfonyapálinka kóstolás (valami csoda folytán kivételesen nem akart senki sem belémerőszakolni egy kis pohárkányit, "az még nem árt" felkiáltással) és néptánc bemutató/tanulás.
Utóbbi előtt a táncosok vezetője hangosan kijelentette, hogy a "jelen levő kismamák természetesen felmentést kapnak az ugrabugra alól" - amire, valami különleges okból, mindenki rám nézett:))))
Vissza Csíkszeredára, ebéd (és az Erdélyben kihagyhatatlan áfonyás palacsinta:))) után irány a Gyimesek, és az ezeréves határ, valamint a Rákóczi-erőd maradványai. Igaz, hogy az egyik nem ezeréves és a másiknak jó eséllyel semmi-de-semmi köze nincs Rákóczihoz, de ez semmit nem von le a hegyek és erdők hihetetlen látványából és a Gyimesek sajátos hangulatából. (Legfeljebb az úthálózat fejlesztésére lehetne még egy kicsit odafigyelni Neamt megyében...)
Innen már csak hazafelé vettük az irányt, főleg, mivel az égiek sem voltak kifejezetten kegyesek hozzánk. Csütörtököt lazulós napnak szántuk - max. egy kis strandolással/horgászással a zetelaki-víztározónál. Mivel azonban a víztározó vízszintje két-három méterrel magasabb volt a szokásosnál, az összes úgymond strandolásra alkalmas hely másfél méteres víz alatt állt. Pech.
Visszamentünk a kulcsosházikónkba és ott lazsáltunk egészen du. háromig, amikor hihetetlen vihar kerekedett:)) Ez pár fokkal lehűtötte a levegőt, így nagyon kellemes estének néztünk elébe, amit még külön élvezetessé tett a kulcsosházak által közösen szervezett kürtőskalács-sütés (aaaah, frissen sült kürtőskalács korlátlan mennyiségben - el tudjátok képzelni?:)))), áfonyapálinka kóstolás (valami csoda folytán kivételesen nem akart senki sem belémerőszakolni egy kis pohárkányit, "az még nem árt" felkiáltással) és néptánc bemutató/tanulás.
Utóbbi előtt a táncosok vezetője hangosan kijelentette, hogy a "jelen levő kismamák természetesen felmentést kapnak az ugrabugra alól" - amire, valami különleges okból, mindenki rám nézett:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése