Hál'Istennek javul az idő... Már csak alig van harminc fok és nem is olyan párás:))) Éjszaka már lehet nyitott ablaknál aludni és nem kell a légkondit járatni:))
És mivel a nemzeti ünnep nyújtotta munkaszünetet az IKEÁ-ban/Möbexpertben és különböző elektronikai üzletekben töltöttük (cserébe minden szükséges bútort/gépet kiválasztottunk, még ha csak költözés után vesszük is meg őket), kapva-kaptunk Tomi és Zsuzsi ötletén, hogy szombaton ugorjunk el együtt Sepsiszentgyörgybe.
Hajnali hétkor összeszedtük őket (valamiért közel sem voltak annyira frissek mint mi, pedig hatkor keltünk és még palacsintát is sütöttünk reggelire:))) aztán irány észak. Kivételesen a Busteni-i rendőrök sem forgalomirányítottak, szóval 10.00-ra Sepsin voltunk.
Leparkoltuk Eddy-t és irány a városnézés ("Látod, Kisfiam, ÍGY néz ki egy város!":)) főtér, park, sétálóutca. Megnéztük a Kós Károly tervezte épületben berendezett Székely Nemzeti Múzeumot (meg Gábor Áron rézágyúját, meg a székely gyerekek egykori életét bemutató kiállítást, meg a falusi életet bemutató termeket, no meg a kitömött állatokat:)))
aztán irány a Corvina könyvesbolt, ahol feltankoltunk magyar nyelvű mesekönyvekből (pl. Brumi újabb kalandjai:)). Ezt követően a Sugás éttermet vettük célba, ami - legalábbis az útikönyvek szerint - a legjobb a cityben. A belső teremben éppen esküvőre készültek, de igazából nem is akartunk beülni, szóval nem volt gond. A pincérhölgy nagyon kedves volt, de ha ilyen a legjobb étterem, milyen lehet a többi:(( Ádám velőt szeretett volna enni, "hát azt ő nem ajánlja a melegben". De ugyanígy a bárányt, kovászos uborkát, csirkecombot és párolt káposztát sem... A végén inkább megkérdeztük, hogy akkor szerinte mit együnk :( A desszertnek kikért túrós pánkó viszont kárpótolt mindenért:))
Ebéd után elsétáltunk a "kék házhoz" (arról nevezetes, hogy Bartók Béla itt lakott pár hónapig)
És mivel a nemzeti ünnep nyújtotta munkaszünetet az IKEÁ-ban/Möbexpertben és különböző elektronikai üzletekben töltöttük (cserébe minden szükséges bútort/gépet kiválasztottunk, még ha csak költözés után vesszük is meg őket), kapva-kaptunk Tomi és Zsuzsi ötletén, hogy szombaton ugorjunk el együtt Sepsiszentgyörgybe.
Hajnali hétkor összeszedtük őket (valamiért közel sem voltak annyira frissek mint mi, pedig hatkor keltünk és még palacsintát is sütöttünk reggelire:))) aztán irány észak. Kivételesen a Busteni-i rendőrök sem forgalomirányítottak, szóval 10.00-ra Sepsin voltunk.
Leparkoltuk Eddy-t és irány a városnézés ("Látod, Kisfiam, ÍGY néz ki egy város!":)) főtér, park, sétálóutca. Megnéztük a Kós Károly tervezte épületben berendezett Székely Nemzeti Múzeumot (meg Gábor Áron rézágyúját, meg a székely gyerekek egykori életét bemutató kiállítást, meg a falusi életet bemutató termeket, no meg a kitömött állatokat:)))
aztán irány a Corvina könyvesbolt, ahol feltankoltunk magyar nyelvű mesekönyvekből (pl. Brumi újabb kalandjai:)). Ezt követően a Sugás éttermet vettük célba, ami - legalábbis az útikönyvek szerint - a legjobb a cityben. A belső teremben éppen esküvőre készültek, de igazából nem is akartunk beülni, szóval nem volt gond. A pincérhölgy nagyon kedves volt, de ha ilyen a legjobb étterem, milyen lehet a többi:(( Ádám velőt szeretett volna enni, "hát azt ő nem ajánlja a melegben". De ugyanígy a bárányt, kovászos uborkát, csirkecombot és párolt káposztát sem... A végén inkább megkérdeztük, hogy akkor szerinte mit együnk :( A desszertnek kikért túrós pánkó viszont kárpótolt mindenért:))Ebéd után elsétáltunk a "kék házhoz" (arról nevezetes, hogy Bartók Béla itt lakott pár hónapig)
és a vártemplomhoz.
És ha már megnéztünk egy megerődített templomot, meg sem álltunk Illyénfalváig, a következő erődtemplomig (sajnos bemenni nem lehetett, csak kívülről tudtuk megnézni)
majd - miután kivédtük egy öngyilkosjelölt kutya támadását (két másik kutya kergette az árokparton és valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet kiugrani elénk - ezzel mi nem értettünk egyet..) - irány Szászhermány, amely templomerődjének 12 méter magas és két méter vastag fala mellé menedéklakásokat építettek, ahova a falu lakossága szükség esetén behúzódhatott. Nem is sikerült bevenni az erődöt - egy alkalmat leszámítva:)
A falun egyébként látszik, hogy szász volt és ma is van 120 fős szász lakossága: rend van, tisztaság, stb. Hogy mire képes egy csapat német:))
És ha már megnéztünk egy megerődített templomot, meg sem álltunk Illyénfalváig, a következő erődtemplomig (sajnos bemenni nem lehetett, csak kívülről tudtuk megnézni)
majd - miután kivédtük egy öngyilkosjelölt kutya támadását (két másik kutya kergette az árokparton és valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet kiugrani elénk - ezzel mi nem értettünk egyet..) - irány Szászhermány, amely templomerődjének 12 méter magas és két méter vastag fala mellé menedéklakásokat építettek, ahova a falu lakossága szükség esetén behúzódhatott. Nem is sikerült bevenni az erődöt - egy alkalmat leszámítva:)
A falun egyébként látszik, hogy szász volt és ma is van 120 fős szász lakossága: rend van, tisztaság, stb. Hogy mire képes egy csapat német:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése