Majd folytatom még az erdélyi nyaralás beszámolóját (négy nap még hiányzik a leltárból:))- de azért azóta is történt egy s más, amiről meg kívánok emlékezni:))
Pl. hogy hazafelé 2,5 óra alatt értünk Marosvásárhelyről Brassóba - úgy, hogy nem is száguldoztunk. És már komolyan elkezdtünk örülni, hogy 5 órás rekordidőt futhatunk Marosvásárhely-Bukarest útvonalon...amíg meg nem érkeztünk a "hegy tetején" Predeal-ba (akiket már elvittünk Brassóba és/vagy jártak ott nélkülünk, azoknak: az első falu a nagy szerpentin tetején, ahol a sok háborús temető van). Itt gyakorlatilag azonnal kitehettük a vészvillogót (jogosítvánnyal nem rendelkező olvasók kedvéért: az adott útszakaszon a vártnál/szokásosnál jelentősen lassabb haladás egyezményes nemzetközi jele), ugyanis óriási dugó volt. És tartott is vagy 10 km-en keresztül: ez a gyakorlatban még két falut, Azugát és Busteni-t jelenti.
A végén már tényleg aggódtunk, hogy milyen óriási baleset lehet (vagy mekkora útfelújítás), ami a délelőtti gyakorlatilag nulla forgalomból csinál egy ekkora torlódást. De nem, semmi ilyesmi. Az Ok sokkal prózaibb: Busteni belvárosában egymástól száz méterre két helyi közeg szerencsétlenkedett forgalomirányítás címén (avagy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!). O.K., érti az ember, hogy sok a sétáló, meg a faluba (nagy sítelep és turistaparadicsom, fel lehet gondolázni a hegytetőre, stb.) érkező autós, akiknek biztosítani kell az úton átjutást/balra lekanyarodást - de könyörgöm, mire elhaladtunk a két rendőr mellett, kb. Brassóig ért a sor. Több mint egy órát buktunk, és nem az érdekelt, hogy ugrott a rekord.
A következő beszámolásra érdemes esemény vasárnap éjszaka történt, amikor arra riadtunk fel, hogy hatalmas csattanással bevágódik a fürdőszobaajtó. Mire kikecmeregtem a hálószobából becsukni a szellőztetés céljából nyitva hagyott ablakokat, eleredt az eső. Pontosítanék, orkánszerű szél kíséretében özönvízszerű eső árasztotta el Bukarestet - folyamatosan villámlott és a mennydörgés egyetlen összefüggő morajlássá olvadt össze. A szomszéd ház tetejéről leesett egy nagyobb cserép, ami a terasz márványburkolatán gellert kapva óriási robajjal beszakította a bejárati ajtajuk feletti kis tetőt - félálomban ez a hanghatás sem esett annyira jól. És az eső csak esett, csak esett, fél órán keresztül kitartóan:))) Másnap este a parkban megszemlélhettük a nyomát: több tucat óriási fa tört ketté, mindenhol ágak és levelek hevertek a földön.
És hogy teljes legyen a boldogság, tegnap elkezdték felszedni a macskakövet a parkot és az utcánkat elválasztó útról (ami, ha nem akarnánk elköltözni, még jó hír is lenne, mert jóval halkabb lesz aszfaltosan). DE: Mivel napközben meleg van, ennek este nyolc körül álltak neki és egész éjszaka csinálták - alvásra kevés esély volt. Ma nyilván úgy ítélték meg, hogy annyira nincs meleg (ebben nem értünk egyet:(() és dolgoztak egész nap rendületlenül. Aki hallotta már, hogy milyen, amikor a markolót ekének használják (u.i. azzal szedik fel a macskakövet) az el tudja képzelni az aktuális zajt, még zárt és remekül hangszigetelő ablakok mellett is - el is menekültem itthonról a Sun Plazába, ami nem olyan rég nyitott.
Vannak előnyei - pl. metróval és metróból megközelíthető, nem kell feljönni a felszínre - és hátrányai - pl. a mérete, merthogy "nem kifejezetten nagy" és ez most eufemizmus volt. Mindegy, két órát azért eltöltöttem ott a helyes kis bevásárlólistámmal (babakelengye, Botondnak:)) és jelentem, hogy a gyereknek gyakorlatilag kész a ruhatára:)) (Még 56-osból lehet, hogy kell majd ez-az, ha kiderülnek a hozzávetőleges méretek:))) Most meg itt ülök egy halom ruha (örökölt és új vegyesen) közepén és "csöpögök", ill. a lelkes Apuka-jelölttel gyakoroljuk a használatukat.
Pl. hogy hazafelé 2,5 óra alatt értünk Marosvásárhelyről Brassóba - úgy, hogy nem is száguldoztunk. És már komolyan elkezdtünk örülni, hogy 5 órás rekordidőt futhatunk Marosvásárhely-Bukarest útvonalon...amíg meg nem érkeztünk a "hegy tetején" Predeal-ba (akiket már elvittünk Brassóba és/vagy jártak ott nélkülünk, azoknak: az első falu a nagy szerpentin tetején, ahol a sok háborús temető van). Itt gyakorlatilag azonnal kitehettük a vészvillogót (jogosítvánnyal nem rendelkező olvasók kedvéért: az adott útszakaszon a vártnál/szokásosnál jelentősen lassabb haladás egyezményes nemzetközi jele), ugyanis óriási dugó volt. És tartott is vagy 10 km-en keresztül: ez a gyakorlatban még két falut, Azugát és Busteni-t jelenti.
A végén már tényleg aggódtunk, hogy milyen óriási baleset lehet (vagy mekkora útfelújítás), ami a délelőtti gyakorlatilag nulla forgalomból csinál egy ekkora torlódást. De nem, semmi ilyesmi. Az Ok sokkal prózaibb: Busteni belvárosában egymástól száz méterre két helyi közeg szerencsétlenkedett forgalomirányítás címén (avagy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!). O.K., érti az ember, hogy sok a sétáló, meg a faluba (nagy sítelep és turistaparadicsom, fel lehet gondolázni a hegytetőre, stb.) érkező autós, akiknek biztosítani kell az úton átjutást/balra lekanyarodást - de könyörgöm, mire elhaladtunk a két rendőr mellett, kb. Brassóig ért a sor. Több mint egy órát buktunk, és nem az érdekelt, hogy ugrott a rekord.
A következő beszámolásra érdemes esemény vasárnap éjszaka történt, amikor arra riadtunk fel, hogy hatalmas csattanással bevágódik a fürdőszobaajtó. Mire kikecmeregtem a hálószobából becsukni a szellőztetés céljából nyitva hagyott ablakokat, eleredt az eső. Pontosítanék, orkánszerű szél kíséretében özönvízszerű eső árasztotta el Bukarestet - folyamatosan villámlott és a mennydörgés egyetlen összefüggő morajlássá olvadt össze. A szomszéd ház tetejéről leesett egy nagyobb cserép, ami a terasz márványburkolatán gellert kapva óriási robajjal beszakította a bejárati ajtajuk feletti kis tetőt - félálomban ez a hanghatás sem esett annyira jól. És az eső csak esett, csak esett, fél órán keresztül kitartóan:))) Másnap este a parkban megszemlélhettük a nyomát: több tucat óriási fa tört ketté, mindenhol ágak és levelek hevertek a földön.
És hogy teljes legyen a boldogság, tegnap elkezdték felszedni a macskakövet a parkot és az utcánkat elválasztó útról (ami, ha nem akarnánk elköltözni, még jó hír is lenne, mert jóval halkabb lesz aszfaltosan). DE: Mivel napközben meleg van, ennek este nyolc körül álltak neki és egész éjszaka csinálták - alvásra kevés esély volt. Ma nyilván úgy ítélték meg, hogy annyira nincs meleg (ebben nem értünk egyet:(() és dolgoztak egész nap rendületlenül. Aki hallotta már, hogy milyen, amikor a markolót ekének használják (u.i. azzal szedik fel a macskakövet) az el tudja képzelni az aktuális zajt, még zárt és remekül hangszigetelő ablakok mellett is - el is menekültem itthonról a Sun Plazába, ami nem olyan rég nyitott.
Vannak előnyei - pl. metróval és metróból megközelíthető, nem kell feljönni a felszínre - és hátrányai - pl. a mérete, merthogy "nem kifejezetten nagy" és ez most eufemizmus volt. Mindegy, két órát azért eltöltöttem ott a helyes kis bevásárlólistámmal (babakelengye, Botondnak:)) és jelentem, hogy a gyereknek gyakorlatilag kész a ruhatára:)) (Még 56-osból lehet, hogy kell majd ez-az, ha kiderülnek a hozzávetőleges méretek:))) Most meg itt ülök egy halom ruha (örökölt és új vegyesen) közepén és "csöpögök", ill. a lelkes Apuka-jelölttel gyakoroljuk a használatukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése